 | Vörösmarty Mihály versei a háborúrólmagyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja |
Nagy Mahomet s Hunyadynk harcolt vad Servia síkján
Omlott a bús vár, s vérözön álla tövén.
Halla török zajgást réműlt várában Egernek
S a sír álmaiból felnyöge arra Dobó...
Hasztalanúl küzdött, nem tudta leverni fokáról
A zászlós törököt Nándoron a magyar őr.
1
Bors, ha Kenyérmezejére botolsz, s még kedves az élet:
Meg ne maradj színén bátorok hamva fölött;
Ellened ott minden sírjával feldobog a föld,
S rád villámlik az ég, gyáva, szivetlen iró!
"Férfiak!" így szólott Pannon vészistene hajdan,
"Boldog földet adok, víjatok érte, ha kell."
S víttanak elszántan nagy bátor nemzetek érte...
Arcom, ne kérdjétek,
Miért oly halovány:
Legbátrabb fiaim
Elestek a csatán.