Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja
1800. december 1. (Pusztanyék) — 1855. november 19. (Pest)

Szerző figyelése

A zala megyeieknek

Nevet kerestek jó ügynek baráti?
Van név: az egy, az osztatlan Haza.
Ezzel betelnek szív és ész határi;
Ki hallott ennél szebbet valaha?

Tovább...

00

A szerencse változásairól

Oh ti csalárd képek, tündérek és tünemények,
Forgandó esetek, és csupa képzeletek!

Tovább...

Az ifjú költő

Mi sürget mondanom
Nem hallott dolgokat,
A lélek mélyiben
Titkon fogantakat?

Tovább...

00

Kenyérmezei diadal irójának

1

Bors, ha Kenyérmezejére botolsz, s még kedves az élet:
Meg ne maradj színén bátorok hamva fölött;
Ellened ott minden sírjával feldobog a föld,
S rád villámlik az ég, gyáva, szivetlen iró!

Tovább...

Vásárhelyi Pál sirkövére

1

Mértem az országot, vizeinek kísérve futását,
És utat a csüggő sziklafalakba törék.
Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell,
Amint megszületém, mérve lön a kicsi föld.

Tovább...

A kegyetlen emberről

Zordon szikláknak szirtjei közt nevelt
Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,
Te tenger háborgó dagályán
Szerte csapó Boreás kegyetlen...

Tovább...

Az elmenőhöz

Oh! ki tőlem, s bút nevelő szivemtől,
Mint hiú árnyék, el akarsz szakadni,
Nézz, midőn elmégy, panaszimra vissza,
Nézz, de ne sajnálj.

Tovább...

(Fergeteg dúl...)

Fergeteg dúl a kopasz hegy ormán,
Zúg rohanva erdőn, völgyeken:
Rejtekébe kerget minden élőt,
Minden útat elzár vak dühe.

Tovább...

A hamis leányka

"Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka, alva látlak,
Alva e hűs domb alatt;
Most ugyan hó arcaidról
S e kis rózsás szűz ajakról
Csókomat nem űzheted.

Tovább...

Klivényihez

Indúlsz? nyomodban lengenek a szelíd
Múzsák, kiket rég híven ölelgetél,
Indúlsz barátom? Itt nyom engem
A henye lét köre, míg te indúlsz.

Tovább...

A korcsokhoz

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?
Mi készt ezekre? büntetlen
Fog hát az undok visszaélés bennetek
Tenyészni, gyáva fajzatok?

Tovább...

Vashámor

Kard, eke, lánc készűl a vasnak gazdag eréből;
Táplál, véd, büntet: hármasan őrzi a hont.

Tovább...

Egy kibujdosott végohajtása

Külföld halma födend, leütöttet nem honi harcban,
Sírba rokon könytől megsiratatlan esőt;
Hintse el, aki letesz nyugalomra, a szánakozó kéz...

Tovább...

00

Cipellőhöz

Árnyékát látván megbotlék benne Cipellő
S barna vigyorgásán holtra ijedte magát.

Tovább...

A bús legény

Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál felém,
Hejh forgószél! ha jó volnál,
Inkább babámhoz hordanál.

Tovább...