Virág Benedek

Virág Benedek

eredeti nevén Virág Ádám Ignác, költő és műfordító
1752. (Dióskál) — 1830. január 25. (Buda)

Szerző figyelése

Gyászkalapos

Meghalt édes anyád; kalapodnak gyásza jelenti

Tovább...

Cupido

Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni, Cupido?

Tovább...

Az örömhez

Oh! csak tetőled függ, öröm!
Boldog óránk.

Tovább...

Bessenyei Györgynek emlékezete

Amely tűz bennem még tart, s míg bennem ez élet
Tartand, György, teneked hálaadó köszönöm.

Tovább...

Vigasztaló

A Szerencsével ne pörölj, barátom,
Hogy reád nem néz s mosolyog szünetlen;
Nem hagy el senkit, noha messze lenni
Látszik is ollykor.

Tovább...

A barátságnak

Tőlem, barátom, messze vagy,
Egy más világnak végiben;
Megfárad a szél, míg elér,
Azon vidéknek rétire.

Tovább...

Klóe

Nem félsz, Klóe! mikor gyenge szerelmeit,
S ártatlan nevedet pengeti húrjain,
Flákkus, Római Sziren?

Tovább...

Egy jeles poétára

Mindég titokban tartod-e, s zár alatt,
Barátom! elméd szép szüleményeit?

Tovább...

Zoilushoz

Csaknem minden író, de kivált ha poéta, reád ír,
S hogy ne gyalázd őtet, tégedet ő legyaláz.

Tovább...

Petrarca álma

Egy myrtuserdőben valék
Álmomban a minap.

Tovább...

Ajándék

Drága sarkantyút, vagy arany keresztet;
Sőt arany gyapjat, fejedelmi címert,
Jó barátimnak nagy örömmel adnék
Tiszteletekre.

Tovább...

Lantomhoz

Itt fogsz, szerettem Lantom! ezen szelíd
Nyárfának ágán függeni; a Vidék
Csendes körűlöttünk, az Égnek
Színe kies, valamerre terjed.

Tovább...

Az örömhez

Hová röpültél nyájas Öröm? hová
Rejtetted el víg képedet illy hamar?
A tengereknek bujdokálsz-e
Mély fenekén? te Egek leánya!

Tovább...

Vitézeinkhez

Tí, kiket a harcnak mezején szemlélek örömmel:
Tí, kikben még régi magyar vér, s félni tudatlan
Lélek van, honnyunk jelesebb védői, huszárok!

Tovább...

A Poéta és a Músa

Oh Músa! mondj oly verseket,
Melyek csudálást érdemelnek.
Add, hogy füleljen a Duna,
Adj, hogy megálljon énekemre;
Vagy visszafordítván magát,
Nagy zaj között folyjon fejéhez.

Tovább...