 | Virág Benedekeredeti nevén Virág Ádám Ignác, költő és műfordító |
Hová ragadtok? melly ligetek, s setét
Ernyőkbe visztek? mennyei lángotok
Tí, kiket a harcnak mezején szemlélek örömmel:
Tí, kikben még régi magyar vér, s félni tudatlan
Lélek van, honnyunk jelesebb védői, huszárok!
Bessenyei Györgynek emlékezete
Amely tűz bennem még tart, s míg bennem ez élet
Tartand, György, teneked hálaadó köszönöm.
Csaknem minden író, de kivált ha poéta, reád ír,
S hogy ne gyalázd őtet, tégedet ő legyaláz.
Mely szép neved van mennyei harmatok
Szüléje! Mégis szebbek az érdemid.
Arany kocsidból intesz, és fut,
Futva fut, a lator éj setéte.
A bölcs magában bízik; az ellene
Felkelt szerencsét, mint valamely kemény
Szirt a haboknak csapkodásit,
Érzi, de férjfiasan megállja.
Oh Músa! mondj oly verseket,
Melyek csudálást érdemelnek.
Add, hogy füleljen a Duna,
Adj, hogy megálljon énekemre;
Vagy visszafordítván magát,
Nagy zaj között folyjon fejéhez.
Szívháborító gondolatok! sebes
Szárnyakra kelvén menjetek a zajos
Szelek borongó lakhelyébe,
A Balaton habozó tavába.
Itt fogsz, szerettem Lantom! ezen szelíd
Nyárfának ágán függeni; a Vidék
Csendes körűlöttünk, az Égnek
Színe kies, valamerre terjed.
Jer, kérjünk az Egek nagy Urától annyi segédet,
Annyi erőt, hogy nyujthassuk hosszabbra hanyatló
Napjait éltünknek szép érdemek által; ezekből
Állnak az esztendők nem számból. Aki henyélve
Töltött a vétkes puhaságnak kényes ölében
Nyolcvan s több nyarat, sem jó atya, sem pedig édes...