 | Tóth Lőrincügyvéd, kúriai elnök, dráma- és szakíró |
"Oly magas a lakbér Pesten, nem győzi az erszény!" -
Rút, fösvény uzsorás, ezt nyögöd úntalanul.
Ünnep után ünnep, lakomák s zene nem szünetelnek;
S ott künn bősz inség s éhnyomor ördöge dúl.
Van Budapesten egy úr, ki nagyérdekü kéziratokkal
Tölti fiókjait és gyűjti a szép neveket.
Sziklai várából lecsapott a középkori báró,
S a kalmár kincsét s áruit elrabolá.
"Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló lányt"
Mondta tanácsképpen egykori násznagy uram.
Szende szopós-borjat cipel a pór kurta kötélen
Szolgabiró úrhoz, aki előtt pőre foly,
S kéri, fogadja el azt. A teins úr kérdi haraggal...
Hull a völgyi lakos, s fagyökérből gyúrja falatját.
Fűrészpor-kenyeret falna, ha lenne neki.