 | Tompa Mihály rövid verseia népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb költője és református lelkész |
Mégis derék nép az a francia!
Ha egy nemzet vérezve elbukott:
Rokonszenvből felölti köntösét, -
Halálhörgésből csinál - divatot!
Sárgultan áll az őszi föld,
De felpiroslik itt-amott;
Vér-e az, vagy szines haraszt,
Melyet szív vagy fa hullatott?
Megszólalt másodízben a kakas,
Hangját az éjben hosszan nyujtva el...
A forradalmak szörnyű vihara
A népeken véres nyomot hagyott;
Romba hevernek büszke városok,
Az ember java bujdosó, halott.
Az angol csendes, néma mint a hal,
Calculus között tölti életét;
Ki nem bánt senkit: azt nem bántja más,
Gondolja, és még a légynek se vét.
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám enyhe sátorod:
Ha szélvészben rengő lombjaid
Féltenem kell, hogy lehullatod!?
Zöld a mező, foly a patak,
Hűs árnyakon madár-zene;
Van-e, ki benned, oh tavasz!
Szivemhez egy igét
Nincs aki szólana:
S a tenger éjszakán
Velem virasztana.
Ifjú éltem egyetlen kincseűl
Egy tisztakeblü lánykát ösmerek,
Ah, mért körében minden oly hideg!
Mért tűnsz elém, szelíd emlékezet!
A boldog mult mosolygó képivel?
Tünődve állok én
Az est sugárinál,
Midőn a nap sötét
Hegyek mögé leszáll...