 | Tompa Mihály szomorú verseia népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb költője és református lelkész |
A költő homlokán,
Hol terhesen függ a lélekború,
Hírnek szellőiben
Rendül meg a zöld repkény-koszorú.
Terhedre van, hogy a sebes folyam
Szük medrében dagad, forr és rohan;
Hogy, bár akarnád, nem fékezheted:
Ez háborít, ez rontja életed!
Szivemhez egy igét
Nincs aki szólana:
S a tenger éjszakán
Velem virasztana.
A lányka, kis kezére
Hajtván le bús fejét:
Homályos mécsvilágnál,
Virasztá éjjelét.
Mért tűnsz elém, szelíd emlékezet!
A boldog mult mosolygó képivel?