Tábori Piroska

költő, ifjúsági író, műfordító és szerkesztő
1892. november 20. (Budapest) — 1947. május 2. (Budapest)

Szerző figyelése

Életút

Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs, rajta ködátok.
A két partján emberi árnyak,
Egymásra soha nem találnak.

Tovább...

Tudom...

Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.

Tovább...

Révben

Te vagy az élet szent igenje,
Lázongások elpihent csendje,
Termékenyítő, gazdag béke,
Viharvert lelkem menedéke.

Tovább...

Mikulás apónak

Mikulás apónak
Jaj, de nagy a zsákja!

Tovább...

Kenyér

Istenjóság örökös záloga,
Munka nyomán életté vált csoda.

Tovább...

Búcsuzás

Ködös alkonyat, terjeng a sötét.
Magam vagyok.
Nézem a kályha hamvadó tüzét.

Tovább...

Ma

Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.

Tovább...

Úton

És elmegyek majd. Olyan csöndben, halkan,
Ahogy éltem. A tavaszi viharban
Megpattanó húr, amely egyre rengett
S dalos lelkében őrizte a csendet.

Tovább...

Homály borítja a napot

Becsukja szemét most a ház,
Benne már csak a csend vigyáz,
Elmúlt a nyár.

Tovább...

Ősz

A munkakedvem még a régi,
De a szinek lassan fakulnak.
A nap nem gyújt új tüzet bennem,
Játékos kedvem elvesztettem,
Jön a csend és ősz lesz maholnap.

Tovább...

A százegyedik szoba

Ócska szobában vak tükör a polcon,
Kopott homály, rég csukott ablakok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom