Szombati-Szabó István

költő és műfordító
1888. január 1. (Debrecen) — 1934. július 3. (Budapest)

Szerző figyelése

Vadászás téli holddal

Most indul a Nagy Vadász
(Láthatatlan Madarász).
Itt vigyáz... Ott vigyáz...
Kire ránéz: csupa gyász.

Tovább...

Hiányzol

Hiányzol nékem, drága asszonyom,
hiányzol, mint a bénának a kéz,
hiányzol, mint a sötétből a fény,
hiányzol, mint a jégből a meleg,
hiányzol, mint a süketnek a dal.

Tovább...

Folyó fátuma

Folyóvá lett: hát áradnia kell.
S a sorsa két part közt folyatja el.

Tovább...

10

Bujdosó kurucok beszélgetése

Cudar egy sötétség; könnyemet se látom.
Pedig egyebem sincs könnynél a világon.

Tovább...

00

Erdélyi szüret

Ki bort csak máséból iszom,
Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó
S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
S magyar sírva-vígadók szent italát.

Tovább...

Emlékszel még?

Hol volt, hol nem volt, tán igaz se volt.
Ma túl van minden óperenciákon.
S ha bús fejed most ejted két marokra:
emlékszel még a régi szép napokra?

Tovább...

Együgyű szerelmi vallomás

Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az ajtót a küszöb
és mint a pompa a királyt.
Mint játékot a gyermek, úgy szeretlek.

Tovább...

Isten

Te azt mondod, hogy fú a szél.
De én tudom, hogy ami fú, az nem a szél.
Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon
Meghallottam s tudom, hogy nem a szél fú...
Az Isten az, aki olyan nagyokat sóhajt,
Hogy végigzúdul a világ felett.

Tovább...

Tavaszi vers

Tavaszi eső után, ó hogyha látni tudnád,
Hogy örvendeznek ilyenkor a fák!
Ó hogyha hallani tudnád hancuros kacagásukat!
Ó hogyha látni tudnád, ahogy egyhelyben lejtegetnek,
A könnyű, lenge menüetteket,
Amiket fejbólogatva tapssal kísérnek az öreg fák:
Örömödben megölelgetnéd sorra
Forró, nagy, boldog szerelemmel...

Tovább...