Sziráky Dénes Sándoreredeti nevén Perl Sándor, ügyvéd és költő |
Amikor elzakatolt feletted az űzős napi robot,
gondolsz-e rá, ki volt az,
aki a fáradtság után izmodba új erőt lopott?
Ló nyerít. Felbőg a tinó, tehén.
Nyújtva ásít hangosat a legény.
(A kedves már kiszökött,
az álmossága nem szökik.)
Felsandítanak a kelő napra a barmok.
Ébrednek a lomha bácskai farmok.
A kocsi kereke nem zörög, mert sárba süppedt.
A patkónak nincs szikrája, porban fut.
A pipából nagyot színak, megparázslik a dohány,
s a kártyával nagyot ütnek, ha előfordul az adut.
Káin volt a kétely, Ábel a hit.
Amit az egyik tagadott, a másik erősen hitt.
A fák közt apró ember imbolyog.
Utána jönnek tömött emberbolyok.
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?