Szenes Hanna

Szenes Hanna rövid versei

magyar költő, brit ejtőernyős és izraeli nemzeti hős
1921. július 17. (Budapest) — 1944. november 7. (Budapest)

Szerző figyelése

Meghalni

Meghalni... ifjan... Nem. Nem akartam.
Szerettem a dalt, és a fényt,
A melengető napot, két csillogó szempárt.

Tovább...

A testvérekhez

Ha mi hagytuk abba
Vegyétek ti nyakba
A nehéz, hatalmas
Jármot.

Tovább...

10

Útban

Egy hang hívott. Mentem.
Mentem, mert hívott a hang.

Tovább...

Most...

Most, most szeretnék valamit mondani,
Valamit, ami több mint a szó,
Tarkább a színnél,
Zengőbb a rímnél,
Amit nem mondott előttem millió.

Tovább...

Boldog a gyufa

Boldog a gyufa, mely elégve szítja a lángot,
Boldog a láng, mely szíveknek mélyén lobogott...

Tovább...

Egy jó baráthoz

Megsebeztem. Meg sem éreztem,
Hogy én is sebesültem ezalatt.

Tovább...

Búcsú

Elmentél. Soká integettünk.
Hordárok lármáztak megettünk,
S mi néztük, mint tűnsz egyre el.

Tovább...

Távoli anyáknak

Napról napra és percről percre
Folyton csak várni, lesni egyre
Betűt, sort, írást.

Tovább...

Egy - kettő - három...

Egy - kettő - három...
nyolc a hossza.
Két lépéssel mérem a szélet,
Kérdőjelként lebeg az élet.

Tovább...

Nem vagy elhagyott

Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy csobogással érdeklődik
Reményeid és álmod iránt.

Tovább...

Az édesanya

Ha volna a világon egy érdemjegy
A szeretet és kitartás babérja,
Egy volna csak, ki megérdemelné:
Egyedül az édesanya.

Tovább...

Magszem

Leesett egy magszem. Picike, sárga.
Nem kősziklára s nem a járdára,
Öleld magadba fekete föld karja,
Forróság ne érje, hideg ne marja...

Tovább...

Kék hegyek

Végtelen békében megfürdött kék hegyek
Suttogták csendjüket felém...

Tovább...

Aratás

Fekete földünket szántja a népünk,
Aranyos kévét arat a karja,
Mire a kalász a földet takarja,
Színaranyától csillog a képünk.

Tovább...

Ginoszár

Fekete mezőn, sötét éjjel
Gyúlnak a tüzek szerteszéjjel.
Ünnepel a barázda.

Tovább...