![]() | Szemere Pálköltő és író |
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon kecseddel, mint Auróra,
Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra,
S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.
Ismét egy édes boldog érezet!
Reám derűl a messze kor homálya,
Az elveszett, elsűlyedt rózsapálya
Ismét örömtájak felé vezet.
"Hallgatsz, s csak sóhajtásid lengenek,
Csak néma könny csepeg bús arcaidra,
Esengve fordulsz embertársaidra,
Hogy együtt-érzéssel könnyítsenek...
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc bájos, mint a legszebb reggelé,
Egy liljom melly, s egy pillantás belé -
Elszédülék; s szívem lángokra gyúladt.