Szamolányi Gyula

pénzügyi tanácsos és költő
1879. december 11. (Rozgony) — 1932. augusztus 21. (Szekszárd)

Szerző figyelése

Sóhajok

Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a szivemen,
De oly szelid ez az éjjel:
Méla csenddel, holdas fénynyel...

Tovább...

Borongás

Szeretném, ha úgy lenne halálom:
Szép csöndes alkonytájba nyáron,
Midőn szelíden reng az esti szél
S lehullanék, mint a rózsalevél.

Tovább...

Szénpor

Ősz.

A daltalan, a hidegfényű légben,
Finom fonalak lengenek fehéren,
Tán szálai a nyár szemfödelének.
Szétfoszlott álmok, eltépett remények.

Tovább...

Távolok zenéje

Szeretek nézni távolokba,
Hunyó napfénybe, csillagokba,
Szeretem a felhők futását.
Vándormadarak vonulását,
Távol villámok villanását,
Messzi mezőség csillanását,
Vizeket, amik messze rengnek,
Kék fényét távoli hegyeknek.

Tovább...

A darvak

Messze, messze,
Álmok ködébe veszve,
Vonulnak a darvak
Nyugatnak.

Tovább...

Csillagok

Ha felnézünk a csillagokba
S megejt a fény, a szép, csodás,
A szív azt mondja: égi pompa!

Tovább...

Szivek

Két óra külön valahol
Kényére bomlik, zakatol.

Tovább...

Téli rege

Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra hívó csöndes félhomály van.
Fejemet lehajtva, álmodozni vágyom...
Volt egyszer egy asszony ezen a világon.

Tovább...

Kályha mellett

Komoly gyászfátyol leng völgyön-hegyen,
Erdő, mező borongó csatatér...
A léleknek, mely sebzett száz helyen,
Csöndes szobácska most világot ér.

Tovább...

Húll a hó

Tündérjátékai a nyárnak:
Enyelgő sugár, lepkeszárnyak,
Virágsóhajtás, fecskeének -
Hol vannak, óh hová tünének!

Tovább...

A dal

A költő dala csalogányszó,
A mely kizeng a lomb alól:
Önbánatát enyhíti véle.
De másoknak dús gyönyörére
Dalol.

Tovább...