Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán versei a viszonzatlan szerelemről

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Egy idegen kapu előtt

Méltóságos, mint végső szavad volt,
a bánatom ünnepi ruhája.
A kétnapos őszi eső veri most
s rá bús szürke szineit szitálja.

Tovább...

Arany az arannyal

Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik forrón, szikrázó gyűrűkkel;
karperecek halmán, női bársonybőrön,
vagy dús markolatban drágamívű tőrön.

Tovább...

A költő voltam...

A költő voltam, ki megénekelt.
Kit minden kurta perced érdekelt.

Tovább...

A boldogság ablaka alatt

Hajnalodik. Egy kopott társzekér
lomhán és döcögve halad,
az ablakom alatt.

Tovább...

Se győzni, se legyőzetni

Már nem lehetnél messzibb tájon.
Ezen a tiltott, ostoros lapályon
egyetlen út nincs, ami a miénk.

Tovább...