Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán szomorú versei

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

Igy nyárutón...

Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj.

Tovább...

A bús kovács

Ó, mondjátok meg, hol van a helyem?
Én kerestem, de sehol nem lelem.
Az ég s a föld közt lengve lebegek,
mint krízis óráján a betegek.

Tovább...

Fájdalmas eső

Esőre állott az idő -
a párnás pamlagon hevertem.
A délután
hárfáját pengette leverten.

Tovább...

Hol vagy, életem?...

Tűzhelyem lángja merre lobbant?
Merre kígyózott parázs-nyelve?
Hideg van ma... Minden szenem s fám
talán örökre eltüzelve...

Tovább...

És igy telnek le napjaim

Ó meddig, meddig léssz velem
könnyek hajója: bánat?
- A végtelenbe mész velem! -
igy válaszol a bánat.

Tovább...

Ha már a kinok függönyét...

Ha már a kínok függönyét
a sors fejünk köré csavarta,
világosság lesz a sötét
és szánalom a bosszú kardja.

Tovább...

Föld

A burgonyaföldben
a bánat csírázik;
akár süti a nap,
akár hóban ázik.

Tovább...

Április 1

Szép fájdalom: az ajkak megnyílása
kis vendéglőnek tejablakos sarkán;
sima gyöngyökként bársonyszavak kúsznak
nyelvem hegyére, pompázatos tarkán.

Tovább...

Az ablakon át

Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.

Tovább...