Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

A vendég

Vakon köszönt kiélt zsebem,
szemeid zöldre festik:
csendes nagyúr, kerek arany,
vendégem léssz ma estig!

Tovább...

Az ember

Az egyik ember fát farag, fütyülve
s a holdba néz, mely bepislant a csürbe.

Tovább...

00

Komor kocsis

Az ucca hosszú s olyan széles:
találkoznunk már nem veszélyes.

Tovább...

Hárman az utcán

Hajamba térdel az alkony,
ez a szerelmes pogány szatír.
A derekán sokhangú csengő
a dús hajnalokba visszasír.

Tovább...

Mi vagyok én?

A föld, mely barna, úgy, mint én
s mint én, oly bús, oly régi,
maga az áldott türelem
s ki kéri: megsegéli.

Tovább...

Már semmi se menthető

Győzött a rossz!... Bukott a jóság!
Álom marad, nem lesz valóság,
amit a szív akar...
Ólmos felhői életemnek
sűrűn fejem körül kerengnek:
közelg a zivatar.

Tovább...

00

Minden szép volt, minden jó volt

Kissé vénen, el is késve,
fogtam én az ölelésbe;
szájam szívemet lekéste.

Tovább...

00

Fekete réten fekete ház

Az én házam nagy, fekete réten áll.
Fekete fák közt, fekete tó partjainál.
Ahol sötét víz sötét korttyal kínál.
De oda senkifia el nem talál.

Tovább...

00

Utcai szonett

Széttárt, nagy utcák; külvárosi ebcsahos útak;
cellaízű, mohos szobáknak kalandosan összeverődő ára.
Hajnali lenyugvás; ébredés szürkén, álmosan, este:
veletek is leszámoltam, végeztem, - valahára!

Tovább...

00

Áhitatok verse

Ólmos ég: szent baldachin,
áhitatom baldachinja -
csak takarj bé csöndesen.
Szívem; vágyak balga hídja
s minden vágy arra tanítja,
hogy reszketni csöndesen,
és remélni csöndesen
és szeretni csöndesen...

Tovább...

Kosztolányi Dezsőnek

A sárgahajú körúti szirének
magas gallérod már nem ismerik.
Már én sem hívlak régen Desiré-nek;
múlik az idő s korral megtelik...

Tovább...

00

Csóktalanság

Béke tevéled, assisi Ferenc
és minden aszkéta szentek!
Harcos szívembe ti mindennap
bús processzióra mentek.

Tovább...

00

A némaság álarca alatt

Most már te: szívem szerelme, édes,
csak andalogj a téli utcán, régi múlton.
Takarjon bundád selyme s drága préme
meleg nyakadra biztatón simuljon.

Tovább...

00

Titánok volnánk

Titánok volnánk mind, ha lelkeinket
nem nyomná átkos, szörnyű félelem,
mely bekopogtat minden éjjelen.

Tovább...

00

Sikátori ballada

A város szélin, a gyár közelében,
tömlöcös, tompa sikátor alatt
- ha az este ködösen, vörösen szitál -
Mea lengve, lebegve halad.

Tovább...

00