Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

Minden szép volt, minden jó volt

Kissé vénen, el is késve,
fogtam én az ölelésbe;
szájam szívemet lekéste.

Tovább...

00

Táncok

Ólmos, fekete, dobbantó lábbal
ott táncolok a szíveden.
S nehéz ütemét a mi dalunknak
búkösöntyűimmel kiverem.

Tovább...

00

Be másképp látom...

Be másképp látom már az őszt,
megkuszált fényét, fáradtságát,
mint akkor, mikor ifjúságom
szent erejével, kipirultan
mentem ősszel a temetőbe,
hogy a halál sötét szüretjén
lengessem meg bő szüretem...

Tovább...

00

Szabadság

A gyermekszájban puszta szó: egyéb nem,
betűk az irkán; könyvbe nyomtatás.
Petőfi-vers, mit néhanap szavalnak,
négy fal közt éltet adva a szavaknak -
kurta feladvány. Semmi, semmi más!

Tovább...

00

Mivé lett a nyár...

Ó, boldog, békés, édes pipaszó,
s te esti csend, te végtelen, te nagy,
mondd, merre vagy?

Tovább...

00

A tűzfal

Az ablakom üres telekre nyílik;
lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók,
a hintókon szerelmes-éhes macskák,
cicázók, fázók, egymásra kacsintók.

Tovább...

Délelőtt

Langy délelőtt... Az álmos párkák
időfonálja úszik halkan.
Az imént még öblösen, mélyen
egy régi szép verset szavaltam...

Tovább...

00

Ó te jó vagy...

Ó te jó vagy, mert szerettél,
mert csókoltál és öleltél.
Ó te jó vagy, mert az ajkad,
mihelyt kértem, odaadtad.

Tovább...

00

Az aranyhalban

Az Aranyhalban együtt ülnek hárman:
két kivágott ruhás lány s egy poéta.
Az éji festék színe máladoz már
és a poéta oly bolond portéka.

Tovább...

00

Szonettet nékik!

Szonettet nékik! Ölelkező rímmel!
Kanyargós, langyos, vajas, lágy szonettet!
Csiklandni bőrük a megőrült hímmel,
ki gyöngynek látja a soványt s molettet.

Tovább...

00

A fiam

Egyre az jár az eszembe
az est bús óráiban,
hogy elmúltam negyven éves
s kétéves múlt a fiam.

Tovább...

00

Este tizkor

Itt, hol grófok s hercegeknek büszke palotái állnak
előkelő néma sorban s mindég csukva a kapuk:
egy földszintes kis szobában szűk falak közt itten élek
s este felé árva fejjel kinézek az ablakon.

Tovább...

00

Mene tekel u farzin!...

A férfilélek mérlegén
reszketve már nem mérlek én!

Tovább...

00

Örök körhinta ringarája

Mentél már így koratavasszal
a langyos Józsefköruton
a színes plakátok alatt?

Tovább...

00

A remény

Úgy bánik vélem az idő,
mint anya kényes gyermekével.
Ágyamra ül, ha este van
és bíztat isten szent nevével.

Tovább...

00

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom