Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító
1882. június 22. (Alsódomboru, Horvátország) — 1937. január 7. (Újbuda)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Szalagok

Fehér és piros szalagok,
én utánatok szaladok.

Tovább...

00

Őszi vers

Megérted az őszt... a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma.

Tovább...

Oktáv

A rím, ha rossz szivek tapintják s rossz szemek:
fonák.
A kéz, ha hűs kezek szorítják össze álnokul:
kihűl.

Tovább...

Kosztolányi Dezsőnek

Hóval van behintve az Üllői út:
egykor itt laktál, az eszembe jut.

Tovább...

00

Dinnyeszelet

Ezüsttálon egy szelet sárga
dinnye fekszik egy nő előtt;
a magvas dinnyebél husának
mályvaszinén a gyenge őszi
napfény betegen ömlik el.

Tovább...

00

Öklöd drága ütése

Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.

Tovább...

Selyemköpeny

Selyemköpeny, fekete felleg
fehér dombok felett!
Selyemköpeny, fekete szél!...
Valaki így beszél.

Tovább...

00

Tercinák madarakról

Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús szívből kiszállt sóhajmadár!
Suhanj madár, suhanj sóhajmadár!

Tovább...

Se győzni, se legyőzetni

Már nem lehetnél messzibb tájon.
Ezen a tiltott, ostoros lapályon
egyetlen út nincs, ami a miénk.

Tovább...

Adjátok vissza...

Adjátok vissza első indulásom
a faluból a nagy gőzmasinán!
Mikor apám komor szemöldökével
végiglegyintett reszkető fián!

Tovább...

00

Az utolsó nap

Szomorú fejemet nagy köd koronázza,
rekedt bánathárfa kriptája e fő.
Ma hívlak utolszor bús emlékezéssel,
Mea, te szívemre hullott bús redő!

Tovább...

00

A falon át

Lehullt az éjnek súlyos szárnya.
Alszik a pesti bérkaszárnya.

Tovább...

Tinta

Vizem, borom vagy, drága kínom!
Sebem, gyógyszerem: kokaínom!
Cseppjeidet mohón merem,
vén matróznak: te vagy a tengerem!

Tovább...

Levél atyámnak

A város fái közt merengve járok:
szelíd, leromlott, árva sarjadék.
Az életet hideg szemekkel nézem;
lesorvadt már a vágyam karja rég.

Tovább...

00

Züllött lantos szerenádja

Ó, hölgyek hölgye: délvirág!
Ó, völgyek völgye: mély világ!
Te sirkő fölé vont virág,
nézd, most jön fel a holdvilág.

Tovább...

00