Salamon Ernő

Salamon Ernő

költő és újságíró
1912. május 15. (Gyergyószentmiklós, Románia) — 1943. február 27. (Mihajlovka–Sztari, Ukrajna)

Szerző figyelése

Tél

Halott tél ringat januárt, a tél megint csak megtalált,
üres gyomrunk ma sem zabált.

Tovább...

Szépen száll a szegénység

Szépen száll a szegénység,
szállhat könnyű szívvel,
kit más táji könnyű sor,
kit betegség hí el.

Tovább...

Kolónia

Szél harap a fákba,
fordulj a szalmádra,
tégy az üst alá szenet.
Mogorva vidék, zord emberek.

Tovább...

Nagyon kicsi vers

Délelőtt.
Fonák mosolygás, semmi meleg nap.
Kicsi világ. Köd volt. Temetik a fényt.
Nagykabáttalanság.

Tovább...

Hűség

Vinném vidéked,
a szegénységed,
könnyű teher, mély
mellemen elfér.

Tovább...

Szegény ember fiának!

Szegény ember fiának
vas kellene nadrágnak!

Tovább...

Szegény-ének pusztuláskor

Megöregszik az idő,
víz jár altatónak,
megbutul a kerti kő,
sáros lesz a hónap...

Tovább...

A vad halála

Ma ég a bőrömön kátrányban ótvar,
csak jönne már a gyávitó setétség,
csak ülne el az állat s a cselédség,
éjjel, magam, én bekenem szurokkal.

Tovább...

10

Példa hangszerfáról

Néha az erdőn a hatalmas döntők
szép, nemes fát keresnek hegedűknek,
s a fejszefokkal egyet-egyet ütnek,
és kilesik a legjajdulóbb döngőt.

Tovább...

00

Mogorva nyár

Mogorva nyár,
letörő ág, rideg hegy,
van sodra már
sötétvörös vizeknek.

Tovább...

00

Földnélkülieknek

Kijut bizony minduntalan
a búcsúzásból,
nem nyugodhatsz, hajléktalan,
se itt, se máshol

Tovább...

Húszévesek

Húszéves testünk olyan fáradt
a rossz ágytól s a rossz kenyértől,
olyan messze estünk a fénytől.

Tovább...

Nyomoru tájék

Ilyenkor indul el a hegyi szél
s kotródik sirva a marék meleg,
ilyenkor szörnyű vágyaik miatt
szerre pusztulnak el az emberek.

Tovább...

Már ez így van

Már ez így van, édes lelkem,
reccsen a palánk,
akár elmenj, éji óra
már fonódna ránk.

Tovább...

Március

A telő vizek partján már a lomb
új színt kapott a kergetőző széltől,
a hó alatt terméketlen zsibong
a föld és puha ölelésre kél föl.

Tovább...