Sáfáry Lászlóköltő |
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág elhervadt csendesen.
Valami fáj nekem...
Vihar van készülőben,
s a hegyek között nyájakat terelnek.
A tengerparton talán elhallgatott egy andalúz gitár,
és körülöttünk kehelybe bomlik milliónyi bimbó.
Izmunkat gépekbe töltögetjük.
Sok száraz akta agyvelőnket issza.
Fejük felett a gondok úgy bokáznak,
mint részeg részesek gyümölcsvesztett tarlón.
Az összetartozás meleg sugár,
izzik szívemben,
mint rózsatőn a reggel.
Most még éhség és vörösbor váltogatja napjaim színét.
Sokszor emelkedik öklöm
a milliók öklével együtt,
és sokszor vagyok magamban is.