Reviczky Gyula rövid versei

Rózsák

Rózsák érkeztek a nevemre,
Gyönyörü rózsák egy dobozban.

Tovább...

Epilóg

Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak regéje.

Tovább...

Mulnak hetek...

Mulnak hetek, mulnak hónapok.
Én nem érzem, én halott vagyok.

Tovább...

Szeretlek-e?

Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló érzésemet
Szememből is kinézheted.

Tovább...

Ámor hitvallása

Könnyel, sohajjal nem lehet
Kőkeblet meglágyítani.

Tovább...

A fény

A fénytől kérdé egykor az erő:
Mondd, nem unatkozol, semmittevő?

Tovább...

Halászat

Hitvány halacska kicsuszott
Hálómon a Tiszába.

Tovább...

Tanács

Hol ismerősöd nincs, fogadd
Ifjú barátom, e tanácsomat...

Tovább...

Edithez

Alig hogy én jöttem, te mentél;
Nem is találkoztam veled.

Tovább...

Dal

Halk sóhajok a kis dalok,
Gyorsan szülemlenek.

Tovább...

Néma vád

A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért annyi bú nyom:
Ugy gondolok reád.

Tovább...

Talizmán

E melltű gyöngye - régi képbeszéd -
Beteg kagylónak kincsét képezé.

Tovább...

Pro memoria

Irtam verset mindenneműt;
Mélát, rajongót, keserűt,
Volt jámbor is, ki megcsodálta,
S maradtam mégis félhomályba'.

Tovább...

Finale

A régi vágyból, régi lángból
Alig maradt egy sugaram,
Virágszakasztó, dalfakasztó
Időm lejár, ah, oda van!

Tovább...

Hazugságot sosem irtam...

Hazugságot sosem irtam.
Az igazság hangja legszebb.

Tovább...