Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból
1890. augusztus 30. (Kolozsvár) — 1941. október 24. (Kolozsvár)

Szerző figyelése

Addig nézegetted

Addig nézegetted
Levelek hullását,
Levelek hullását,
Fecskék indulását...

Tovább...

Letört

Letört egy ág.
A gyümölcseit nem bírta tovább.

Tovább...

A tiszta művészet oltára előtt

Adjátok meg a tömegnek,
Ami őt illeti.

Tovább...

Lélekvesztő

Sok kis hajó közt, nagy hajó közt
Láttam egy ladikot:
Lélekvesztőt, egy-embernek valót.

Tovább...

Egy: a százezerhez

Nyelvemre mostan olyan szavak jönnek,
Hogy ismerősen vissza nem köszönnek
Százezrek szavaimra.

Tovább...

Predesztináció

Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha senkié,
És ne lehessen enyém senki se.

Tovább...

A kézi tükör

Hajolt fölém sok szép leány,
Melengetett sok lehelet,
Sok ingerkedő tűz-ajak
Rontotta jeges kedvemet.

Tovább...

Bimbóban maradt szerelmek

Bánatra nyíltak volna,
És biztos hervadásra:
Én elítéltem őket
Bimbóban maradásra.

Tovább...

Szentképek

Szentképek sora templom-falakon:
Ezek lelkem csarnokában a nők.

Tovább...

00

Elsüllyedt költemény

Csillag esett az Adriába
Cherso-sziget mögött.

Tovább...

Virágcserép

Fekete földed mély öléből
Fakadtak piros tűzvirágok,
Fekete földed mély ölében
Fogantál sok-sok fehér álmot...

Tovább...

Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.

Tovább...

Már lassan...

Már lassan mégis elindul a hó, -
Ha kínjaim is mennének vele!

Tovább...

00

Szünet

Csak zengedezett halkan a tücsök.
Egyszer elhallgatott.

Tovább...

Nagy dolgok árnyékában

Tragikus korszak hozott össze minket,
Hegyóriások árnyékában álltunk,
Erdőn az utat lámpással kerestük,
Egymás lelkébe súlyokat dobáltunk.

Tovább...