 | Rájnis Józsefbölcseleti és teológiai doktor, tanár és műfordító |
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz...
Mint jár az, aki hatalmas úrral osztozik,
Szépen mutatja e rövid kőltött beszéd.
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala fénylik,
És sok gyenge leány szép adománynak örűl,
Én is imez képpel tisztellek; ha engemet esmérsz,
Tudva vagyon nálad, kedves Hiella! kié?
Tudni-való, nem vólt eleink közt semmi külömbség,
Még kiki, mint lehetett, járt az ekéje után...
Neptúnus vizinek kebelében látta Velencét,
Mellyet egész tenger mint fejedelmet ural:
Nossza no most fitogasd tarpéjai váradat (úgy mond)...
Sírj, oh szép Venus! és te, kis Kupído!
Széllyel sírjatok, oh kegyes személyek!
Mert nagy búba merűlt szegény leányom:
Megfosztotta halál szelíd verébtől!
Ezópus Beszéde a gonosz hatalomról
Mint jár az, aki hatalmas úrral osztozik,
Szépen mutatja e rövid költött beszéd.
Elkészűlt sokféle hajóm a régi szokásként:
Hozzád is, Faludink! egy folyamodni akar.