 | Pósa Lajos versei a viszonzatlan szerelemrőlköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Egy csillag se ragyog fönn az égen...
Egy csillag se ragyog fönn az égen,
Ha nem szeretsz: mért nem mondtad régen?
Oda, oda mind, ami jó,
E sártekén boldogitó!
Kerül, kerül... én kergetem,
Soha utól nem érhetem!
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek vége.
Visszaszállt keblembe
A nyugalom, béke.
Vártalak, galambom,
Hiába vártalak!
Az uj szeretőddel
Sétálni láttalak.
Álmomba', halld, szép kedvesem,
Ravatalon feküdtem...
Ránczosképű vén asszonyok
Siránkoztak felettem.
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.
Egyszer voltam házatoknál,
Mindörökre eltiltottál.