 | Pósa Lajos versei az állatokrólköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Meghalt szegény kis pintyőke,
Liliom a lepedője,
Négy gerlicze vontatja,
Fülemile siratja.
Vándor, állj meg! az ég harsan.
Hova mennél a viharban?
A sötét, vad éjszakába'
Szól az orkán orgonája,
Záporesőt ont a felhő,
Recseg-ropog, zúg az erdő.
Gólyafészek üres
Kéményünk tetején,
A mi kedves madarunk
Nem jött meg az idén.
Repűlni tanitja
Fecskemadár a fiát,
Édes anya járni
Iczi-piczi Palikát.
Hol voltál, cziczuskám?
- Kamarában, Iluskám.
Mit ettél, cziczuskám?
- Kolbászt biz' én, Iluskám.
Mit ittál, cziczuskám?
- Édes tejet, Iluskám!
Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.
Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába...
Befordúlnak párosan az
Iskolába.
Kinn a bárány, benn a farkas,
Aranyszőrű, ide hallgass!
Ezüst csengő a nyakadon:
Csiling-giling! igen nagyon.
Egyszer egy kis szürke egér,
Cin, cin, cin,
Szaladt, mint a csengős szekér,
Cin, cin, cin.
Egyre cincog a kis csacska:
"Milyen lehet az a macska?"
Cin, cin, cin, cin, cin, cin.
Piczi madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem.
Gondtalanúl szökdécselget,
Fényeshátú bogárt kerget.
Egyszer egy kis tücsök
Mit gondolt magába?
Hogy a nagy világot
Végig muzsikálja...
Panaszkodik Kati néni
A gazdának:
Nagyobb kamrát mért is, mért is
Nem csinálnak?
Egyszer egy időben,
Gingalló, gingalló,
Játszadozott vígan
Három szép pillangó.
Egyszer egy kis cica
Elindúlt álmába,
Szerencsét próbálni
A kerek világba.