 | Pósa Lajosköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Kuczorodj, kuczorodj!
Jól vigyázz, le ne rogyj!
Tapsikolj előre,
Tenyereddel hátra,
Mókus vagyok, mókus vagy,
Ucczu! ágról ágra!
Mese, mese, pillangó,
Hímes szárnyon csapongó,
Ide száll, oda száll...
Csitt! különben meg nem áll!
Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Zümmög a méh, döng a légy
Tercsi lelkem, hova mégy?
- Kenderföldre dolgozni,
Kendert nyűni, szaggatni,
Kendert adom a tónak,
Tó után a tilónak,
Tiló nekem majd szöszt ád,
Szöszt meg adom rokkának...
Őszi idő, ködös idő,
Bánom is én, akárminő!
Nem szomorubb, mint a lelkem,
Erdő, mező, rejts el engem!
Repűlni tanitja
Fecskemadár a fiát,
Édes anya járni
Iczi-piczi Palikát.
Nefelejcsbokrétát
Visz a Tisza habja,
Hömpölygő vizébe
A galambom dobta.
Oda, oda mind, ami jó,
E sártekén boldogitó!
Kerül, kerül... én kergetem,
Soha utól nem érhetem!
Halász, halász, mit csinálsz?
- Hálót kötök, pajtás.
Minek az a háló?
- Hát halacskát fogni.
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos villámát
Látod-e lelkemnek?
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Keresem mindenütt,
A kit elvesztettem.