Pósa Lajos

Pósa Lajos

költő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa
1850. április 9. (Radnót, Szlovákia) — 1914. július 9. (Budapest)

Szerző figyelése

Nagyapó keresztje

Öreg nagyapónak
Volt egy kis keresztje,
Hazáért harczolva
Kardjával szerezte.

Tovább...

Elmegyek én ebből a városból...

Elmegyek én ebből a városból,
Bucsut veszek csalfa galambomtól.

Tovább...

Szőke kis lány, csitt! csitt! csitt!

Szőke kis lány, csitt! csitt! csitt!
Hallgass, édes, egy kicsit!

Tovább...

Ne emlegesd a multat!

Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl sebét!
Ne emlitsd a jövendőt,
Az is csak oly setét!

Tovább...

Sirok, sirok, nem tagadom, sirok...

Sirok, sirok, nem tagadom, sirok,
Tinta helyett könnyeimmel irok.

Tovább...

Az aranyos hintó

Tisza partján van egy halászkunyhó,
Arra megyen egy aranyos hintó,
Délczeg urfi leugrik egy szóra,
Halász lánya felül a hintóra.

Tovább...

Beteg vagyok egyetlenegy szótul...

Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.

Tovább...

Nem átkozom ibolyakék szemedet...

Nem átkozom ibolyakék szemedet,
Pedig, pedig másra nevet, integet.

Tovább...

A rab

Vén vármegye háza előtt
Dolgoznak a rabok,
Nehezebb a bilincsnél is
Nagy nehéz bánatok.

Tovább...

Tilosba ment a gazd'uram nyája...

Tilosba ment a gazd'uram nyája,
Minek is van csillagszemű lánya!

Tovább...

Viszi, viszi folyóviz a virágot...

Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam ezt az egész világot!

Tovább...

A kis Alisz

Szép kis leány volt,
Csókolni való,
Mint a madárka,
Vidám, csacsogó.

Tovább...

Mocskos Pali

Mocskos, szurtos mindig Pali,
Mert nem szeret megmosdani.

Tovább...

Halottak napja után

Csöndes megint a temető,
Lobogó mécs kialudt,
Őszi szellő szaggatja a
Sirokon a koszorut.

Tovább...

Kis kunyhóba vágyom...

Kis kunyhóba vágyom,
A Balog partjára,
Öreg édes anyám
Reszkető karjába.

Tovább...