 | Pósa Lajosköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Gyöngyhuszár volt Miklós bácsi
Hajdanában,
Oroszlánként viaskodott
Sok csatában.
A kis Irma nagyon jó lány,
Szelid, mint a kezes bárány,
Ügyes, okos, szófogadó,
Csacska szája csókravaló.
Szép kis leány volt,
Csókolni való,
Mint a madárka,
Vidám, csacsogó.
Szegény özvegyasszony galyat visz a hátán,
Huhukol kezébe -
Kerülő behajtja, haragos szitokkal,
Az erdész elébe.
Búbánatos özvegyasszony
Sir a szoba szögletében -
Dobra ütik kis holmiját
A rideg törvény nevében.
Gyöngyharmatos ágon ringott egy szép rózsa,
Legszebb asszony ura leszakasztá róla.
Erdő szélén őrizgette
Erzsike libáit,
Koszoruba füzögette
A mező virágit.
Ugy volt biz az, most is jól emlékszem rája,
Hogy begyalogoltunk egyszer a vásárra.
A rekt'ram választott kabátot, nadrágot...
Otthon alig ismert rám, a ki meglátott.
Varrogat, varrogat
A kis Anna -
Áldja meg az isten,
A jók atyja!
Vigan jár a malom,
Mégis nagy a búja:
A szécsi molnárné
Gyászba van borulva.
Pá, pá, kedves Sárika,
Holnap megy a bácsika
Messze... messze... messzire...
A világnak végire.
Áldott volt a szive, áldott volt a lelke,
Ajtaját hiába senki se zörgette.
Mindenkin segitett szives jó'karattal,
A mit jobbja nyujtott, soh'se tudta a bal.
Karácson estéje nagy vigasságszerző,
Tapsol örömében a sok apró-cseprő.
Egyszer ezt az estét ünnepelték épen,
Hogy anyjához igy szólt a kis Feri szépen...