 | Petrőczy Kata Szidóniaa magyar barokk első ismert költőnője |
Mi lehet világba már annál nagyob kín
Mint az szívnek gyötrelme
Ki magával nem bír czak ohajt könyvezvén
Ujul sebe sérelme.
Usz sűrő könyveim mint Tenger habjain
Jaj nintsen segedelme.
Bánat tengerébe merült
Szomoruságba torkig dőlt
Új sebek miat elréműlt
Szívem mert bánatya újult.
Keseredet szívem immár mihez bizol,
Szomorusagidban kihez folyamodol.
Nincsen ez világon ki tanácsot agyon
Avagy meg vigasztallyon.
Nyomoruságidban kesergő bús szívem
Mit remélsz hogy naprul napra nehéz terhem
Nő, sulyós keresztem földig nyomott engem,
Mikor vidámulsz meg s hagsz csendeségem.
Keresztfán halál meg szerelmes Jésusom
Hogy nékem is légyen keresztre vágjásom
Tégedet követvén kereszt legyen sorsom
'S békességes tűrésbe megmaradásom...
Oh ki kirkedhetnék jó szerentséjével
Annak álhatatos kedveskedésével
Hogy ha mosolyog is gazdagit kinczivel
Kevis idő mulva tetézi méreggel.
Minthogy verseimbe
Bút lelek mindenbe
Nő az kín szívembe
Senki orvos ebbe...
Vale haszontalan sok könyhullatásim
Vale szív emésztő gyakor sohajtásim...
Könjebséget érzek szörnyű gjötrölembe
Az egj vigasztalás elbágjat szívembe
Hogy már nem sokáig leszek ez életbe...
Sok ezer gondolat, jaj, óránkint fáraszt,
Keserves könyveket szemeimbűl áraszt...
Igaz Isten ne hagyj, tűrésre erőt adj,
Nyújtsad segedelmedet,
Enyhéts szívem kínját, gyógyítsad fájdalmát...
Más. Haloti Notára kit szoktak trambitálni.
Oh én boldogtalan, ó keserves sorsom,
Kinek holtig búba lészen maradásom,
Mint tenger habjain, olyan én forgásom,
Szerencse kerekén no sok változásom.
Siralmas volt, tudom, az én születésem,
Siralmas s árvájul volt felnevelésem,
Siralmas, keserves szárnyomra kelésem,
Siralmas lesz holtig búba gyötrődésem...
Üdvöz légy jó Jésus, egyetlen szerelmem.
Üdvöz légy megváltóm, Édes segedelmem...