Petőfi Sándor

Petőfi Sándor szerelmes versei

születési nevén Petrovics Sándor, magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, több mint ezer verset írt rövid élete alatt
1823. január 1. (Kiskőrös) — 1849. július 31. (Segesvár)

Szerző figyelése

Alku

Juhászlegény, szegény juhászlegény!
Tele pénzzel ez a kövér erszény;
Megveszem a szegénységet tőled,
De rá'dásul add a szeretődet.

Tovább...

Ereszkedik le a felhő...

Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső,
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemile.

Tovább...

Milyen furcsa álmam...

Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te megszúrtad szívemet,
És belőle minden vér kifolyt; de
Minden csepp vérből egy rózsa lett.

Tovább...

Lennék én folyóvíz...

Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki darabos utját
Sziklák között járja...

Tovább...

Oh szerelem...

Oh szerelem, te óriási láng!
Ki a világot gyujtod ránk...

Tovább...

Mi a szerelem?

Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.

Tovább...

Szabadság, szerelem!

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.

Tovább...

Változás

Míg a földet gyász temette,
Dúlván fergeteg felette
Pusztaságnak vad telén,
Mért virúla bájos éden
Kebelemnek belsejében?

Tovább...

Az álom...

Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.

Tovább...