Pásztor Árpád

író, újságíró és műfordító
1877. április 12. (Ungvár, Ukrajna) — 1940. október 26. (Budapest)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Versek

De kár, hogy most megy el!

Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.

Tovább...

Versek

Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.

Tovább...

Hajsza...

Űzöm a dicsőség rohanó szekerét,
Hogy ragadjon örök időkbe.

Tovább...

A rohanó vonat

Most indul a vonat,
Most rabol el tőlem az alkonyat,
A vaskerék úgy csattog a sinen,
Mintha benne hánykódnék a szivem.

Tovább...

Alkony felé

Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Kezed simítsa lágyan a hajam,
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
Nem sok, ami időmből hátra van.

Tovább...

Versek

Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom elszállott, ifju koromat,
Ilyenkor messzi nyugalomra vágyok,
Hol zsenge kertek mély csöndje fogad.

Tovább...

Ocsi csornia

Fekete, égő, sugaras szemek,
Maradjatok hát, ne gyötörjetek!
Ne rohanjatok együtt már velem
Rétségeken, messzi földrészeken...
Maradjatok hát, ne gyötörjetek,
Ocsi csornia, - fekete szemek!

Tovább...

00

Himnusz Budapesthez

Bambuszházak, ős templomok világa,
Zöld tó, fehér lótusz borúl te rája.
Kék íriszek, agg fák, szent, ó-kövek...
Parányi léptü nők...

Tovább...

Aranykorsó...

Aranykorsó: teli életitallal,
Örömfészek: tele vígsággal, dallal,
Lobogó tűz: színt és sugárzást ontó,
Égi kis kéz: száz köteléket bontó, -
Te vagy! Te vagy! Te vagy!

Tovább...

Egy elpuhult késő római éneke

Nem félek tőle, csak nem küzdök érte,
Mint őseim... Hisz úgyis megtalál
Az örökhű halál.

Tovább...

Schumann TRIO, OP. 80

...Mintha szívem aranyfolyókon úszna,
Miknek partján, mínt füzek, leborulva
Csügg ködtörzsű vágy, álomszövevény.

Tovább...

00

A Volgán

Letéptem síró földi láncom,
Szabad vagyok... Szabad
Fehér hajón, villó hullámon
Ringat az áradat.

Tovább...

Egy büszke várkisasszony lovas képéhez

Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.

Tovább...

00

A fürdő

Csöppents fürdődbe, mely lágyan tapad
A kád fehér, zománcozott falához,
Nehéz hullásu rózsaolajat.

Tovább...

00

Hol?

Letéptem egy rózsát,
Mérges tüskéjüt, vörös virágút.
Szivemre tűztem, lelkembe szivtam,
Véremet, könnyemet mind bele sirtam.
Hol az a rózsa?

Tovább...