Móra László

pedagógus, iskolaigazgató, író, költő és lapszerkesztő
1890. október 20. (Zenta) — 1944. december 29. (Budapest)

Szerző figyelése

Trianon

Husz esztendő óta éjtszaka van nálunk
S a Golgota utján árván botorkálunk.
Sóvárgunk a fényre, sóvárgunk a csendre
Friss kötést kötözve nap mint nap a sebre.

Tovább...

Anyám

Amikor bánat égeti lelkem
S elfojtott sirás didereg bennem:
Egy kéz nyul’ felém a messzeségből,
Hogy megöleljen.

Tovább...

Örök Idő királylánya

Fagyruháját levetette
Örök Idő királylánya,
S felveri a mezőt, rétet
csókos tavasz kacagása.

Tovább...

Kis tarisznyám

Nagy világban nagy utakat járok,
Emitt egy hegy, amott meg egy árok
Tűnik elém hamarosan
S utam állja haragosan,
De én ettől egy cseppet se félek,
Hisz' így járok, mióta csak élek.

Tovább...

00

Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Tovább...

Letarlott földön ünnepoltár

Emberhangyák nyüzsögnek szerte.
Aratnak hajnal óta már.
Aranyszedőknek szőnyegére
Tengersok kincset szór a nyár.
- Ma ünnepet ül a határ.

Tovább...

Mesélő éj

A Nap lehunyt. A Földre csend terül.
A csendbe csendes őszi szél vegyül.
Majd szent kezével Isten int maga
S kigyúl az Égnek minden csillaga.

Tovább...

Szeretem

Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a Földnek parányi porát.
Szeretem az erdőt, a vadvirágot.
Szeretem a jót és az Igazságot.

Tovább...

Meseország

Volt egyszer egy Meseország
Nem is olyan nagyon régen.
Sok jó ember lakott benne
Boldogságban, békességben.

Tovább...

Kincspalotám

Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis, mégis oly jó a sebre!

Tovább...

Lepkeszárnyon

Álomvilágba vitt a lepkeszárnyam.
Álomfolyondár fonta át szívem.
S mint szálltam, szálltam, messze szálltam:
Nem látta senkisem.

Tovább...

Napsugársirató

Az őszi köd paplant terített
Mezőre, rétre, fára, fűre.
A nótás nyárnak csendbe eltörött
Víg nótát zengő hegedűje.

Tovább...

Örvendjetek!

Kint szentfehéren száll a hópehely,
A dermedt földre csókokat lehel,
Az utcasarki régi kőkeresztre'
Paplant pihézget fölfeszített testre...
Tövissel vérzett Krisztusunk sebére
Fehér kötést köt, hogy ne lássék vére.

Tovább...

Tavasz templomában

Itt-ott megbújva dacol még a hó,
Mint félrebillent, összetört hajó.
De másutt táncot jár a napsugár
S az alvó erdőt csókkal illeti.

Tovább...

Karácsonyi imádság

Ó, édes Jézuska,
Hallgasd meg szavunk!
Nagy országért síró
Bús magyarok vagyunk.

Tovább...