Molnár Jánosköltő, természettudományos író, jezsuita áldozópap és tanár |
Ah! nincs a Mahomet-szerü pogányban,
Amelynél szabad a gonosz fekélység,
Oly rutság, minemü ragadt azokra,
Kik Volternek utánna feldühödtek...
Mindenek eltünnek, fel, alá kerekednek, enyésznek.
Ó! mi gyakran rosszból rosszabbra, nagyobbra kicsinyből
Fordulnak, s viszont ismét alacsonyra magasról.
Ami szük, elterjed: s ellenben aminek a nagy
Tágos hely is szűk volt, karcsúra szoríttatik; így a
Füst addig nyujtózik az ég tetejének hegyére,
Mig teljességgel sok ezer kis részre nem oszlik.
Nincs aranyom nékem, nincs ajándékba adandó
Más kincsem; vedd azt jó neven, amit adok.
Azt mondá Naso Rómának Callimachussa,
Aki Tomos mellett számkivetésbe vala:
Ahol nincs érték, a jó szív érdemes ottan,
Kedves kincs is az a mennyei trónus előtt.