 | Mohácsi Jenőszületési nevén Klein Jenő, író, költő és műfordító |
Keresem a multat. Ódon palotákat,
Mohbelepte, fáradt, esővert falat,
S ahol alkonyatkor libbennek az árnyak:
Mélabús kerteket fakult ég alatt.
Lelkemnek ősz van, nyirkos, fénytelen.
Didergve ülök kinn a napsugárban,
S felejteni, hogy még nyár van, forró nyár van.
Egy fűszál sem zizeg, levél se rezdül
S emlékim templomából zengve kél
Felém egy régi-régi költemény,
Melyből sűrűn mélabú csepeg,
Melyből egy nagy, egy érthetetlen bánat...
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már búcsúzón a véres alkonyat
Szárnyával meglegyinti arcodat.
Az utca fölött a csillagos ég.
(Mily fekete most a mező!)
Messze a korcsmában mulat a nép.
(Mily csöndes fönt a mező!)
A fáradt gázláng sárgásfehér.
Egy gigászi tenger zeng s dagad -
Föl, föl. lelkem!
Országot elönt, dönt várakat -
Föl, föl, lelkem!