 | Madách Imre rövid verseimagyar költő, író, ügyvéd és politikus |
Az a hasáb, mely Huszt elégeté,
Egyetlen eszmét sem tett semmivé.
Dicsekedel, hogy száz elem között
Mi ildomos békét tartasz te fel.
A Fagyvirágok felolvasása után
A Fagyvirágokat felolvasám
Előtted ép, te felsohajtva mondtad:
Meghalnék én is szívesen, ha rám
Költő szerelme szintén ily füzért ad.
Mint uj Mózes hozod pusztákra népedet;
Szép szóval tartod azt az ó manna helyett...
Mégy hát te is, előre! jelszavad,
Már úti terved kész, csak egy baja...
Huszárok mennek a falu alatt,
Kitódúl a nép, hogy bámulja őket,
Az ifju lelkesülve mond: "Mi kéj,
Milyen dicsőség a katonaélet!"...
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat szenvedtem
Oly szívesen,
Hisz pályabérért,
Minő te vagy,
Nincsen fáradság
Eléggé nagy.
Mint sas száll a költő csillagok honába,
Ah, de oly kietlen a hír fényes sugára!