Madách Aladár

költő, író, műkritikus, spiritiszta, Madách Imre fia
1848. január 1. (Csesztve) — 1908. július 26. (Alsósztregova, Szlovákia)

Szerző figyelése

Régen, ó, be régen lebegnek előttem...

Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú pálmafái biztató reménynek.
Régen, ó, be régen minden reggel hittem,
Hogy bár kimerülve, este odaérek.

Tovább...

Ah, hosszú, hosszú éjek...

Ah, hosszú, hosszú éjek,
Ah, az égő vágyódások!

Tovább...

Szeretlek!

Szeretlek! mint a sír halottját,
Oly hűen, oly némán, -
Mint a sír, mely régen beomlott
Szeretett halottján.

Tovább...

Órjás árvíz, bánatomnak árja...

Órjás árvíz, bánatomnak árja,
Mily nyugodtan hordod csolnakom!
Önző part, mely árjaid elzárja
Törj át, törj e hitvány gátakon!

Tovább...

A lemondás sziklabarlangjában

A lemondás sziklabarlangjában
Mily szomorún folynak napjaim; -
Nézem, amint arany napsugárban
Ünnepel más, dús virányain.

Tovább...

Óh, voltak egykor...

Óh, voltak egykor vad és barbár idők,
Mondják mosolyogva simán a Tettetők;
"Csupa boldogság mostan az életünk."
Igaz, Tettetők, nektek, de nem nekünk!

Tovább...

Hull, hull a hó...

Hull, hull a hó sűrű pihékben,
És nesztelen mindent befed;
Száll a halál, száll, száll szünetlen
Nagyot, kicsit temet, temet.

Tovább...

Minden mulandó...

Minden mulandó ezen a világon:
A csillag, mely az éjben fenn lobog,
A pezsgő élet napsugáros tájon
Percig örül csak, csak percig ragyog.

Tovább...

Óh, ti, akik sírtok...

Óh, ti, akik sírtok, ti azt nem tudjátok,
Mily sötéten lebeg lelkemen egy átok;
Sírtok s szíveitek könnyektől enyhülnek,
De az én könnyeim szívembe gyűlnek,
S mint sötét tengerszem szirtfalaktól zárva,
Hol nem aranyozza a nap hő sugára,
Ahol nem érinti a szellő fuvalma,
Úgy nyugszik szívemben lelkemnek fájdalma.

Tovább...