Ligeti Ernőerdélyi magyar író, publicista és szerkesztő |
Gondolni reá iszony:
Meghalok én is bizony,
- Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Síromon virág, ha felnő,
Könnyelmű széllel játszadoz.
Szívem, mit mondjak néked el,
hogy tűnnek hosszú évek el,
hogy másnak kéne lenni
s nem lesz belőlem semmi.
Égi boltra kúszik fel a hold.
Kertet, pitvart, szérűt és akolt
Esti párák fátylai fedik.
Magános bakter lépkedik.
Téli úton üget a szán,
üget a szán, a hóban.
Jaj nekem, jaj, holdam, ha szán,
holdam fekete tóban.
Tornára most már nem virággal,
de gyűlölettel vittelek.
Nem néznek atyafisággal,
ha köztük állsz, a ritterek.
Szédülten verset költeni,
búbánatot felkölteni,
látni, mennyi rossz van -
Inkább aludni hosszan.