Lauka Gusztávíró és megyei levéltáros |
Ha reggel a' szép nap kisüt,
'S mosolyg az élet mindenütt -
Használd a' bájos életet,
Mert változó, 's ritkán nevet.
Húzd meg magad szép csendesen,
Hajcsd térded, és csókolj kezet,
Türelmes légy, 's alázatos -
Nagyúr lehetsz mások felett.
Halvány vagy,
Beteg vagy,
Te nem soká vonod magad,
Bár az orrod vörös 's dagad.
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten -
Bemegy később a' szobába,
Hol egy nő nyugszik magába.
Erdő középen áll maga,
Elmult idők átkos laka.
Szobáiban soh'sincs világ -
Velőt rázó a' némaság.
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint ezüstvilág,
Eljön é a’ kedvesem,
Már jó régen itt lesem.
Azt mondád: szivedet, 's kezedet csak okosnak adandod,
Arcza ha nem szép, csak szép szive 's lelke legyen.
Szegény szüléktől származám,
Kimondhatlan szegény vagyok,
Az élet minden birtokom,
És én még is boldog vagyok.
A' rabló erdőben lakott,
Szeretve nőt, 's két magzatot;
A' két gyermek rég elhala,
Szeretve már csak nő vala.
Ha néha mosolyt látsz leány
Halavány ajkimon,
'S oszolni kezd a' fellegár
A' redős homlokon...
Lányka sírsz, szemlélem könnyeid’
Kék szemednek tiszta tükriben,
Szép e’ könycsepp mint a’ drága gyöngy
Tengereknek nyugva medriben.
Nagy megalázással szóll hozzád 's mézes ajakkal,
Azt vélnéd hogy az ég angyala szóllna veled.
Egy árvát a' zordon halál
Erdő közepében talál;
Nincsen ki szegényt virassza,
Nincsen á' ki mégsirassa.
Szomorú leszek mig élek,
Már mégcsak nem is remélek,
A' ki elvagyon feledve,
Hogy lehessen annak kedve.