Kozma Andor

Kozma Andor

teljes nevén Leveldi Kozma Andor, költő és műfordító
1861. január 12. (Marcali) — 1933. április 16. (Budapest)

Szerző figyelése

Két könyörgés

A beteg Istenhez könyörgött:
Ne vinné őt el még az ördög,
S meg is menté az Úr kegye.

Tovább...

Ősz

Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú felhőt sírva űz a szél...
Hallottam egy regét valaha régen:
Van egy sziget, hol örök tavasz él.

Tovább...

Magasból

Fenn száll a rémletes magasban,
A léghajós, onnan lenéz:
Egy tengert lát mozogni lassan,
Pedig lenn bőszen dúl a vész.

Tovább...

Hideg asszony

Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg asszonyban soha.
Nem érdemes rá, meg se nézzed,
Vond válladat és menj tova.

Tovább...

Ó, jer felém...

Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan, lábujjhegyen,
Hogy míg szemed reám ragyog,
Az álmom szép legyen.

Tovább...

Új rabszolga

Király akartam lenni,
Nem lett belőle semmi.
Ért balszerencse számos
És lettem csak napszámos,
Csak napszámos.

Tovább...

Szélcsönd

Egy fodor se' lebben
A csöndes tavon;
Csönd van a szívemben,
Nincs dal ajkamon.

Tovább...

Magyar pusztán

Ébreszti a földet
Piros nyári hajnal.
Teli van a szívem
Szerelemmel, dallal.

Tovább...

Magyarok sympnoniája

Történik egyszer, régtelen régen
Csanádi püspök nagy útra mégyen.
Gellért e püspök, Velence szülte,
Walther, a sváb pap szolgál körülte.

Tovább...

00

Zrinyi, a költő

Messze komor mult mélyibe nézek,
Feltünedeznek régi vitézek,
Daliásak, erősek, hű magyarok.
S ime, a rajzó lelki tömegbül,
Mely a borún mint fény köde lendül,
Felmagasulva egy kiragyog,
Egy csodamód kiragyog!

Tovább...

00

Infinitivus ad infinitum

Úrnak születni,
Sohase vetni,
Csupán aratni,
Hátra maradni,
Mitsem tanulni,
Másra szorulni,
Lomhán henyélni,
Élvekben élni...

Tovább...