Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc szerelmes versei

magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
1790. augusztus 8. (Sződemeter) — 1838. augusztus 23. (Szatmárcseke)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Alkonyi dal

Nyögve kél az esti szellet,
Balzsamillat szárnyain,
Csolnakom száll a part mellett
Csörgő víznek habjain.

Tovább...

Lyány ült...

Lyány ült a hold fényében,
Felé ment a legény,
Lyány függve kétségében,
Örömben úszva én,
Várt és körűltekintett,
Meglát, remegve intett,
S elömlék kebelén.

Tovább...

Áldozat

Áldozatom két Istenség oltára felett áll...

Tovább...

A sonetto

Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.

Tovább...

A szerető

Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát mért kerűlöd Ámor
Rózsaláncait?

Tovább...

Könnye csillog...

Könnye csillog, arca nedves,
És borongva feltekint.

Tovább...

A dalos

Csak Lotti bájol engem szép szemével
S ha szenderegve rózsakebliben
Merengek szívem lágy érzésiben,
Ámornak égek én szelíd tüzével.

Tovább...