Kerényi Frigyes

ügyvéd, költő és műfordító
1822. január 1. (Eperjes, Szlovákia) — 1852. tavasz (New Buda, Amerikai Egyesült Államok)

Szerző figyelése

1841-ből

Ifjat s leányt a szív
Szerelme egybehoz,
És mennek istenök
Kegyes szolgáihoz.

Tovább...

00

Egervár romjain

Hol hona üdvéért a hőskor vérrel adózott...

Tovább...

Zivatarban

Zúgó fenyves szögletében,
Biztos zsúpfedél alatt,
Pórkunyhóba elvonulva -
Néztem a villámokat.

Tovább...

A hazához

Sokkal erősb, ha aludt, a munkás ember: erősebb...

Tovább...

00

Jogászdal

Nyilt Verbőczy áll előttem -
Szórt elmével olvasom:
Mert minden piros betűnél
Ajkaidról álmodom!

Tovább...

Májusi reggelen

El el velem!
Kit boldog álomból riaszt
Madárdal, napsugár,
S kinek virasztó könnyet lel szemében,
El el velem
A fellegetlen kúp alá!

Tovább...

Az életből

Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg özvegy sír szünetlenűl
S elhagyja tán maholnap kis lakát:
Mert néki isten csendesebbet ád.

Tovább...

Lugasban

Ültünk szépen a lugasban,
Arcza mellé kedvesemnek
Csintalan kis ág hajolt be,
Félrehajtja - ujra ott van!

Tovább...

Sz. emlékkönyvébe

Van, kinek csak álmot ád az élet,
Mert reménye csillagokba nyúl:
Ily szivűnek ember mit kivánjon
A valónak boldogságibúl?

Tovább...

Talán

A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem virágzik
Szivem szerint.

Tovább...

Üres bölcsö felett

Kicsinyke s most uratlan ház!
Lakód kivándorolt,
Kinek te benned egykoron
Egész világa volt.

Tovább...

Halászfiú

Kavics fölött peregve fut
A habzó csermelyár -
Egy vig fiú bokáig áll
Vizében s halra vár.

Tovább...

Kiszáradt fánál

Kidőltél agg fa, zöldelő
Testvéreid között
S felejtve vagy, bár gazdagon
Hoztál gyümölcsököt...

Tovább...

Emlékkönyvbe út közben

Künn az ősfán, melynek annyi ága
Tárt karokkal a földig lenyúl,
Kis madárkát láttam megpihenni,
Zöld magányban háborítlanúl.

Tovább...

Őrlegény

Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s alá:
Ő az, ki a gyöngyéletet
Fennen magasztalá.

Tovább...