József Attila

József Attila búcsúzó versei az élettől

költő
1905. április 11. (Budapest) — 1937. december 3. (Balatonszárszó)

Szerző figyelése

Spleen

Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,
A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt
S bús esten meztelen bőrig megázom.

Tovább...

Füst

Kis, nyurga füst virágzik hold előtt.
Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől.
Áttetszel rajta, égi hűvösség.

Tovább...

Útrakészség

Ha elmegyek, ha szólítanak,
Utánam minden ittmarad.
Össze leszek már én törve,
Csóktalanul meggyötörve.
S utánam minden ittmarad.

Tovább...

A halálról

Vas-öltönyben előttem áll
A szomorú, néma halál.
Hideg csókja
Nem izgatja
Sóhajtó kebelem.

Tovább...

Majd csöndbe fagynak a dalok...

Majd csöndbe fagynak a dalok,
a hősiség eloldalog,
irgalmat kérnek a balog...

Tovább...