Jékey Aladárköltő és műfordító |
Uram, veled én pörbe szálltam...
Egedre köveket dobáltam
S most hullanak rám garmadában.
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretlek én téged
Lelkem örömével,
Gyönyörűség nézni
A te fürgeséged,
Gyönyörűbb a szívnek
Nagy jókedvüséged.
Itt vagyok, ime!
Fekete fákban
Duzzad a zöld ér.
Hát a piros vér
Mért, hova foly még?
Szeretnélek nógatni, ütni, tolni,
De csak szeretlek, én tunya fajom.
Ha lelkünk hozzád csillagok királya
Elmélkedésnek szárnyán közelit
S a végtelenség tengerére szállva
Mély, titkos áram visszahajt megint...
A Múzsa jön. Enyelgve súgja:
Jövel szent berkeimbe, várlak.
Repülnék s ez a durva gép, ah!
Legyötri lelkemről a szárnyat.
Leteszem már én is
Az iró pennámat,
Vagyis inkább mondva
Rekedt furulyámat.