Jászay-Horváth Elemér

költő
1888. december 24. (Orosháza) — 1933. április 10. (Budapest)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Három fekete asszony

Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír felé hervasszon,
Mert egyik sem szeret.

Tovább...

Decrescendo

Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő bánatoknak halk léptű hirdetői!
Bús kővé merevülnek palástom dús redői,
Szép, szózatos szoborrá az asszonyt-váró leplek.

Tovább...

Nagy hegyek alján

Elhullottak legszebb virágaim.
- Tüzes a csók, tűzvörösek a mályvák
Járt útam tájain,
Véres palástjokat félvén csodálják
Az utánam jövők.
Én már nem látom őket, s nem érzem a jövőt.

Tovább...

Sonett

Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.

Tovább...

Ima Földistenhez

Napsugaras dombon haladok fölfele
Elébe a nyárnak,
Völgyek illatával, mámorával tele,
Napsugaras dombon víg örömök várnak.

Tovább...

Hová megyünk?

Most átölelsz, s viszesz magaddal
Suhanó, szálló szárnyakon:
Olyan vagy, mint egy büszke angyal.
Arannyal ékesűl fejünk,
Káprázva szállunk és vakon.
- Hová megyünk?

Tovább...

Beszélgetés az életről

Szivem titkos bensejében,
Ahová szem már nem lát el,
Ül egy vén jezsujta páter
Talpig omló feketében
S én beszélgetek vele...

Tovább...

Örök pillanatok

Dermedten állok olykor: egy pillanat megállit
S föltornyosúl sötéten, érzem, hátam mögött;
És most velem marad már és nem hagy el halálig,
Mert szürke életemből valahogy kiszökött.

Tovább...

Vén Kerekes Márton

Öreges a lépte, erőtlen a szava,
Fejét ezüstözte nyolcvankét tél hava.
Szép ifjúságából csak a híre maradt,
Ott küzdött valaha Gábor Áron alatt
Vén Kerekes Márton.

Tovább...

00

Egy szomoru asszonyhoz

Te könnyeket kivánsz. Látom sötét szemed,
S bús vágynak fátyolát végigvonúlni rajta:
Két hajló fáklyaláng, mely éjidőn mered,
Fénylőn kivánkozik még szem nem látta partra.

Tovább...

Egy fiúhoz

Bánatra termett gyönge gyermek,
Örömre vágyó sápadt fiú.
Bús szemeim ma könnyekkel telnek:
Az élet oly rövid, s a küzdés oly hiú!

Tovább...

Rosszaság óráján

Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen vitte vissza mind!
A tűnt tavasznak újja visszaint,
A fák között a szél, az ősz sarlója jár.

Tovább...

Hófehérke temetése

Temetésre szép koporsót szép szavakból ácsolok:
Ácsolok a bánatoknak sötét ébenfa-szavából,
Álmok hajló ciprusából, suttogón mit küld a távol,
S illatoknak cédrusából, melyből illatkönny csorog.

Tovább...

Sonett - egy sanszonett-ről

Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden szirma kényeskedve lebben.
Kivűl minden hiú szin, ámde ebben
Mélyen rejtőznek uj életcsirák.

Tovább...

Őszutó I

Bús, őszi ködnek tépett fátyola
Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha
S a sziklás föld avarba öltözött.

Tovább...