Incze Lajosköltő és tanár |
A Mindenség nagí templomában
Imára nyílnak ajkaim...
A napsugárt áhitva vártam,
S a zöld mező virágain
Ismét zümmög a kis bogárka:
Oh! légy Uram szivemből áldva!
Nem búsulok. Többé ezt nem teszem.
Lantomon ne szóljon a régi dal.
Könnybe se lábadjon soha szemem,
Mit sem teszek olyant, mi búra vall.
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg először őt,
Gyönyörködtem táncban, zenében
Ugy mint sok évvel ezelőtt.
Utra készen messze szálltak
Tűnő álmok emlékei.
Vihar, tenger vár reátok:
A vélemények ezrei.
Ismét itt vagy! Kies vidékünk
Vonz, hisz' megjött a kikelet.
Ismét mesélsz sok szépet nekünk,
Hogy hol töltötted a telet.
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék szemében,
Csókos ajka rám mosolygott,
Üdvöm volt ez s reménységem.