Gyallay-Pap Sándorköltő és szerkesztő |
Buta, hideg vasból,
acélból öntött gépek,
zúgás, kattogás, falrázó
éles duruzsú szíjlengések.
Eleget fészkeltem
varangyos békák közt,
émelyítő tóban:
kirepülök mostan,
magasságok felé
vezet fel az utam.
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Sziklaszálas, napbarnított apám
az eke érdes szarvát fogva
öregedett meg
Anyám, liliomlelkü édesanyám
sarlóval kezében érte meg
az ötvenedik évet.
Korlátlan távolok;
országút, úttalanság,
hegyi patakok partja,
nyúljárta nagy mezők,
síkok, dombok, völgyi-rétek,
sasnevelő magas, büszke bércek:
mind az enyémek.
Vadszőlős lugasokban némán ülnek:
okulárés rabjai a kötőtűknek...
Rongyolt cipők, feslett nyakkendők,
avult, kihevert lepedők,
nadrágtartó, kesztyű s egyéb színes lom -
s a borvirágos Kofa így kiabál:
a sok selyemszép portékát olcsón adom!