Gulyás Pál

költő és tanár
1899. október 27. (Debrecen) — 1944. május 13. (Debrecen)

Szerző figyelése

Búcsú az élettől

Hadd haljak úgy meg, hogy megleltem,
hadd haljak úgy, hogy átöleltem...

Tovább...

Gyermekemmel

Ketten jártunk a kertben,
a föld is sugaras volt.

Tovább...

Egyedül

Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.

Tovább...

Az érkező éj

Leszállt az éj
a házra,
körülfonja
vigyázva
s most csúszik az
ereszrül
a háztetőn
keresztül.

Tovább...

Egy anya-aligátornak

Nahát, látod, te, te,
kikölt a sok pete,
jön már a friss tojásból
a sok kis aligátor,
alig tojtál, alig...

Tovább...

Nemsoká nagy lesz a fiam

Nemsoká kisfiam is nagy lesz.
Sokszor elnézem mostanába,
mint tölti bele az idő
az értelmet, mint egy pohárba.

Tovább...

Egy fű volt...

Ti nem ismertek engemet,
ti nem néztek, csak jobbra, balra.

Tovább...

00

Nincs többé válasz!

Te engem egykor észrevettél,
most itt vagyok ismét, remélve,
de nincs remény, dobd rám az estét, -
a föld legyen sorsom reménye!

Tovább...

Változás

Sokszor elnéztem sétáim alatt
a földet, melyet tiprok lábaimmal;
sokszor elnézem a napsugarat,
amint mosolya játszik árnyaimmal...

Tovább...

Égi rajz

Egy kis kunyhó van itt a papíron,
a kis kunyhón piros a födél.

Tovább...

Induló hó

Bezárta lelkem templomát
a fákat altató homály
és most nem zeng belőle dallam.

Tovább...

A katona szive

Óh katona!
Hogyha kevélyen elvonúlsz előttem
és csattog a sárga keramit
döngő lépteid alatt, -
én mindig arra gondolok,
hogy milyen szomorú
kalitka a te domború melled...

Tovább...

A néma lomb

Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.

Tovább...

Gyermekeimet ismét megláttam

A gyermekeimet már régen
nem láthattam, pedig itt
játszadoznak körülöttem,
de az élet megvakít.
Önmagunkat vakítjuk meg,
vak vezeti a vakot...

Tovább...

Kártyák

Bármerre járok, ballagok,
csak levelek és levelek,
az őszi reggel fényiben
villognak és keringenek.

Tovább...