 | Greguss Ágosttanár, esztéta és költő |
Egy rózsás kertben - életünk ilyen kert -
Sétálni láttam tíz szál úri embert.
Ma bolondot tettem megint.
Meg is bántam, szokás szerint,
S ártatlan feleségemet,
És összes házi népemet...
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De háladatlan még ez is lehet:
Oly fokban a hogy ők szeretnek minket
Ritkán szeretjük vissza feleinket.
Kutya baja se volt a kis kutyának.
És dolgai hogy jól folyának,
Oly hetyke lett, oly vakmerő,
Semmi veszélyt nem ismerő,
Senkit, semmit nem tisztelő,
Hogy a gazdája czélszerűnek vélte
Jó somfabottal megfenyítni érte.
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban üdvöket lelék,
A míg csak egyszer - oh bubánat! -
A szomszéd dúczban ellenségök támadt:
Egy özvegyül maradt búbos galamb,
Kinek fő czélja a kaland.
Csak nézte Bundás, hosszan és merengőn,
Mi ott előtte állt, az asztalkendőn:
Egy hosszu kolbász, díszpéldány, nemében,
Alvó kigyóként, hármas gyűrüképen,
És mint a paradicsomi kigyó,
Oly csábitó.
Három jelöltbül melyik lesz a pap?
Egyik tudós, úgy mondják: vas kalap,
A szava vékony, teste mint a toll,
S a gyermek is megérti ha papol.
Megunta a kutyáját valaki,
Tehát parancsot ada ki
Hogy agyon kell durrantani.
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor s tovavész:
Gazdátlan, evezője rajta,
De, ki vezesse, nincs a kéz.
"- Előttem oh már hányan megfogóztak!
Utánam oh még hányan megfogóznak!
Volt egyszer egy barátom s egy kutyám.
Amannak pénzem, vérem áldozám;
Majdnem halálig vertem az ebet:
S tudjátok-é hogy mi a köszönet?
Ni, katonásdit játszik egy csomó gyerek
Akadt a ki velök szóba eredt,
És elhivén a babonát
Hogy ők valódi katonák,
Nekik egész rakás tudós tanácsot oszt...
Városba viszi pénzét a paraszt;
És Bodri, kit a háznép hon maraszt,
Siet, urát követni.
Nem hagyja magát elveretni,
S a gazda szitka s kődobásai
Csak annyira birják riasztani
Hogy távolabb kiséri, nem közel.
Baj, ha nem akkor kél önérzetünk,
Ha valami rosz tettre készülünk,
De csak, ha roszat szenvedünk.