 | Greguss Ágosttanár, esztéta és költő |
Kutya baja se volt a kis kutyának.
És dolgai hogy jól folyának,
Oly hetyke lett, oly vakmerő,
Semmi veszélyt nem ismerő,
Senkit, semmit nem tisztelő,
Hogy a gazdája czélszerűnek vélte
Jó somfabottal megfenyítni érte.
Egy kutya-országgyűlés alkalmával
Elvégezék példás egyhangusággal
Hogy végre, hasznot hajtandók a honnak,
Egymás között többé nem marakodnak,
És ha ezentul
Vitájok indul,
Azt nem bizzák a fogra...
Baj, ha nem akkor kél önérzetünk,
Ha valami rosz tettre készülünk,
De csak, ha roszat szenvedünk.
Volt egyszer egy barátom s egy kutyám.
Amannak pénzem, vérem áldozám;
Majdnem halálig vertem az ebet:
S tudjátok-é hogy mi a köszönet?
Ni, katonásdit játszik egy csomó gyerek
Akadt a ki velök szóba eredt,
És elhivén a babonát
Hogy ők valódi katonák,
Nekik egész rakás tudós tanácsot oszt...
Téved ki táplál oly hitet
Hogy mások nélkül ellehet;
Még jobban a ki úgy bizik
Hogy őt nem nélkülözhetik.
Bejártad aranyos Ausztráliát,
Túrtál a forró pestben oda át;
És szürke fővel, kincscsel megrakodva,
Elvégre megjöttél honodba.
Azt állitotta Kurta Pista egyszer:
"- Nincs rútabb mint a hórihorgas ember."
A mire azt felelte Hosszu János...
"- Előttem oh már hányan megfogóztak!
Utánam oh még hányan megfogóznak!
Egész nap űzvén a nyulat,
Elnyúlt a hűvös pad alatt
S aludni készült az agár.
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban üdvöket lelék,
A míg csak egyszer - oh bubánat! -
A szomszéd dúczban ellenségök támadt:
Egy özvegyül maradt búbos galamb,
Kinek fő czélja a kaland.
Csak nézte Bundás, hosszan és merengőn,
Mi ott előtte állt, az asztalkendőn:
Egy hosszu kolbász, díszpéldány, nemében,
Alvó kigyóként, hármas gyűrüképen,
És mint a paradicsomi kigyó,
Oly csábitó.