 | Greguss Ágosttanár, esztéta és költő |
Csatába ment a fiatal vitéz:
Vagy diadalra, vagy halálra kész.
De nem talált
Se diadalt ő, se halált;
Mindössze csak egy seb jutott neki:
Egy percz müve! hanem e percz müvébül
Sok év mulik mig valahogy kiépül,
S még aztán is, holtáig, égeti.
Volt egyszer egy naiv kutya
Ki azt hivé, megköszöni faja,
Meg is gyarapszik mindnyájok java,
Csak sikerüljön rámutatnia
Felebarátinak hibáira.
Szobáját óhajtván diszíteni
Egy ifju, nagy bolondul megveszi
A gipszes talján összes készletét,
S a rosz bábokkal úgy tele tömi,
Az ember azt hiszi raktárba lép.
Kutya baja se volt a kis kutyának.
És dolgai hogy jól folyának,
Oly hetyke lett, oly vakmerő,
Semmi veszélyt nem ismerő,
Senkit, semmit nem tisztelő,
Hogy a gazdája czélszerűnek vélte
Jó somfabottal megfenyítni érte.
Egy kutya-országgyűlés alkalmával
Elvégezék példás egyhangusággal
Hogy végre, hasznot hajtandók a honnak,
Egymás között többé nem marakodnak,
És ha ezentul
Vitájok indul,
Azt nem bizzák a fogra...
Baj, ha nem akkor kél önérzetünk,
Ha valami rosz tettre készülünk,
De csak, ha roszat szenvedünk.
Volt egyszer egy barátom s egy kutyám.
Amannak pénzem, vérem áldozám;
Majdnem halálig vertem az ebet:
S tudjátok-é hogy mi a köszönet?
Ni, katonásdit játszik egy csomó gyerek
Akadt a ki velök szóba eredt,
És elhivén a babonát
Hogy ők valódi katonák,
Nekik egész rakás tudós tanácsot oszt...
Téved ki táplál oly hitet
Hogy mások nélkül ellehet;
Még jobban a ki úgy bizik
Hogy őt nem nélkülözhetik.
Bejártad aranyos Ausztráliát,
Túrtál a forró pestben oda át;
És szürke fővel, kincscsel megrakodva,
Elvégre megjöttél honodba.
Azt állitotta Kurta Pista egyszer:
"- Nincs rútabb mint a hórihorgas ember."
A mire azt felelte Hosszu János...
"- Előttem oh már hányan megfogóztak!
Utánam oh még hányan megfogóznak!