Fáy András

Fáy András

író, politikus és nemzetgazda
1786. május 30. (Felsőkohány, Szlovákia) — 1864. július 26. (Pest)

Szerző figyelése

A' Sorshoz

Egygyenként enyésznek éltem' örömei,
Egygyenként szaggatja őket a' Végezés;
Újúlgatnak velek szívemnek sebei,
'S meg meg annyi halál e' gyakor vérezés!

Tovább...

Hányatás

Hányatik a' zúdúltt tengeren egy Gálya,
Hányja ide 's tova a' habok' dagálya;
      Ó szóllj te jártas Ősz, ki a' kormányt tartod:
Elsüllyed é? vagy kiküszdvén veszélyéből,
Végre Védistene' kegyes ügyeltéből
      Eléri a' veszélyt eltiltó révpartot?

Tovább...

00

A' Csere

A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám, hogy nekem, kinek még
Az ajka 's álla táján
Csak most mohodzik a' szőr,
Szerelmet énekelni
Nem kéne, 's azt se tudni
Mi fán terem ez érzés.

Tovább...

A' Hazához

Most - midőn Hazám' bús egének
Bíztatva nyílik szép hajnala,
Oszol a' sűrű köd, melly hegyének
Szent bérczein mélyen fekszik vala;
A' komor éj' setéte szétterűl,
Rózsás szürkület váltja-fel azt,
A' vak homály nyájas fényre derűl,
'S minden keblet édes remény dagaszt...

Tovább...

00

Panasz

Mért ver illy búsan ez a' szív?
Mért fakadoznak e' könnyek?
Néktek elhúnytt örömeim,
Néktek ah ömlik özönnyek!

Tovább...

A' Csók

Kökényszemű leánykám,
Éltem csak a' kiért szép,
Fejtsd-meg e' kis mesémet:
        Van a' világon egy kis
Portéka, van de nincs is;
Csak hang de még is édes,
Melly éltet a' mihelyt nyer
Önn lételébe fullad...

Tovább...

Köznépi-Dal

Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem éjelem sem nappalom, nem is alhatom;
       A’ szerelem dárdája
       Szívemet általjárja;
           Nincs nyugodalmam!

Tovább...

00

A’ Fogadás

Elborítá már a’ mord tél zúzzal a’ kertben a’ főldet;
Hol a’ kihóltt táblák’ szélin meglátván a’ télizőldet:
Nézd Suscsim ez nem változik, igy szóllék, a’ víg kikelet,
A’ melly köntöst adott reá, abban innepli a’ telet!

Tovább...

00